A téli szélsőséges időjárás számos olyan veszélytényezőt hordoz magában, amelyek időszakosan, sőt helyenként tartósan is megnehezítik, esetleg ellehetetlenítik a normális életfeltételeket.
A TÉLI SZÉLSŐSÉGES IDŐJÁRÁSI VESZÉLYHELYZETEK ÉS KÖVETKEZMÉNYEIK:
-
Havazás, hótorlaszok, a hónyomás miatt bekövetkező épületkárok, közlekedési és közellátási nehézségek
-
Fokozott balesetveszély (jegesedés, ónos eső, köd, páralecsapódás); komoly károk az ültetvényekben, erdőkben, légvezetékekben
-
Hó és szélviharok miatti épületkárok, közműkárosodások, hírközlési és közlekedési nehézségek
-
Gyors időjárás változások (felmelegedés, lehűlés) szélsőséges csapadékok következtében, árvizek, belvizek, közlekedési és vízkár elhárítási problémák, helyi vízkárok
Mit tehet az állampolgár?
Mérlegelje lakhelye adottságait és gondoskodjon családja biztonságáról!
Ennek érdekében:
-
rendelkezzen legalább néhány napra elegendő fűtőanyaggal, élelmiszerrel, gyógyszerrel és ivóvízzel;
-
gondoljon az áram, gáz kimaradásra, az alternatív fűtési, melegedési lehetőségekre;
-
időben jelezze, ha különleges egészségügyi ellátási igénye van, vagy lesz (pl. vesekezelés, szülés előtt álló nő, veszélyeztetett terhes, stb.);
-
ne induljon útnak, ha bizonytalanok az útviszonyok.
Ha mégis el kell indulnia:
-
ellenőrizze a jármű műszaki megbízhatóságát, az önmentéshez szükséges eszközök meglétét (lapát, kipörgés gátló, hólánc, meleg holmi, takaró, forró tea, kávé, vontatókötél, elakadásjelző, gyógyszer, némi élelem stb. );
-
folyamatosan tájékozódjon az útviszonyokról, hallgassa a helyi rádiókat;
-
vigyen magával feltöltött mobiltelefont és a segélykérő telefonszámok jegyzékét.
Mit tehetnek a települések vezetői a problémák enyhítésére, feloldására?
Első és legfontosabb teendő, hogy kapcsolatot tudjanak teremteni a külvilággal.
Tudjanak segítséget nyújtani az úton rekedtek kimentéséhez (ha kell akár speciális katonai járművek igénybevételével is), továbbá a sérült közművek helyreállításához.
Ismerjék azokat a befogadó-, melegedő helyeket, ahol az átmenetileg hajléktalanná váltakat, az utakon rekedteket el tudják helyezni, képesek megszervezni pihentetésüket és ellátásukat.
Legfontosabb azonban mindig a közvetlen életveszély elhárítása.
Ismerniük kell azokat, akik megfelelő eszközökkel, gépekkel rendelkeznek ahhoz, hogy lakóhelyükön (munkahelyükön) végrehajtsák az azonnali önvédelmi, a halaszthatatlan lakosságvédelmi és egyéb védelmi intézkedéseket.
Ezek mindenekelőtt:
-
a sérült vezetékek elzárása, kiiktatása,
-
a kidőlt fák feldarabolása, eltávolítása;
-
hótorlaszok eltakarítása;
-
életveszélyes romok megtámasztása, lebontása;
-
átereszek kitakarítása;
-
jégmentesítés;
-
elsősegélynyújtás;
-
szükségellátás;
-
és nem utolsó sorban a helyi önvédelem megszervezése, irányítása.
"JEGES" JÓTANÁCSOK
Szinte nem múlik el tél, úgy hogy ne értesülnénk olyan tragédiáról, amelyet a kellően még nem megvastagodott álló-és folyóvizek jégtakarójának beszakadása okozott.
Mivel a mentésbe bevonható tűzoltó erők és eszközök helyszínre történő kiérkezése (amely a távolság miatt sokszor 15-20 percet is igénybe vehet) jelentős, ezért az alábbiakban néhány követendő (megfontolandó) jó tanáccsal szeretnénk segítséget nyújtani a korcsolyázás, csúszkálás és jégen tartózkodás helyének kiválasztásához.
Befagyott állóvíz esetén:
-
A part közelében a jég rendszerint vékonyabb, néha üreges, ezért könnyebben törik;
-
Beszűküléseknél áramlatok gyöngíthetik a jeget, (ugyanez vonatkozik állóvizeknél a mellékfolyók torkolatára is);
-
Meleg források különösen veszélyesek, mert nem mindig hoznak létre jégmentes helyeket, hanem elvékonyítják a jeget, ami nem látható;
Sűrű hótakaró alatt a jég vékonyabb mint hómentes helyeken.
Befagyott folyóvizek esetén:
-
Különösen vékony jég és jéggel nem fedett részek a "sodorvonal"-ban találhatók;
-
Folyókanyarok külső oldalán is vékony jégréteggel kell számolni;
-
Sebes folyású, vagy kőtömbökkel telített szakaszon a jég szintén lényegesen vékonyabb.
Mindkét esetben fontos tanács:
-
Olvadáskor a jégtakaró teherbíró képessége akkor is erősen csökken, ha vastagsága változatlanul fennáll;
-
Jégen történő haladáskor nyugodtan és egyenletesen lépkedjünk, ha elesünk, az fokozza a jég beszakadásának veszélyét;
-
Több személy esetén pihenéskor is tartsuk be a szükséges távolságot;
-
Jégen történő haladáskor síbottal, vagy bottal állandóan ellenőrizzük az előttünk levő jég vastagságát és szilárdságát.
A jég beszakadása esetén követendő magatartás
A jég beszakadását rendszerint már előre jelzi a ropogás, a recsegés és a jég felületének süllyedése: ekkor még a beszakadás esetleg elkerülhető.
A jég beszakadása esetén azonnal feküdjünk hasra a jégen (nagy fekvési felület), lehetőleg arccal a part felé. Lassú, nyugodt mozdulatokkal (mindig a lehető legnagyobb felfekvési felületen) kússzunk a part felé.
Ha a jég a fenti előjelek nélkül szakad be, vagy túlságosan későn reagáltunk és beszakadt alattunk, a teendők a következők:
-
Azonnal tárjuk szét karjainkat és vetődjünk előre;
-
Minden eszközzel gátoljuk meg, hogy a jégfelület alá csússzunk vagy lemerüljünk a vízbe.
Ha mégis a jégfelület alá kerülünk:
-
tartsuk nyitva szemünket, és nézzünk felfelé;
-
ha a jég hóval fedett, a közelben levő jégtörés helyét a beeső fénysugár alapján még fel lehet ismerni és el lehet érni;
-
ha a jeget nem fedi hó, a víz és a jég egyforma fénytörése miatt a jég beszakadásának helye csak igen nehezen ismerhető fel, folyóvíz esetén az áramlás miatt e helyet akkor sem lehet már elérni, ha tudjuk, hol van, így a túlélés esélye ilyenkor igen csekély;
-
próbáljuk meg a felsőtestünkkel újból a jégfelület fölé jutni ( lehetőleg arccal a part felé ), végezzünk lábainkkal lökésszerű úszó mozdulatokat, a karjainkkal és súlyáthelyezéssel segítsük a lábmunkát;
-
amennyiben így nem sikerül a jég fölé jutni, próbáljunk meg a jég beszakadásának helyével szembeni oldalon egyik lábunkkal a jég felületére jutni és azután a kezünkre és lábunkra támaszkodva testünket oldalt a jégfelületre tolni; a jég beszakadásának formájától és nagyságától függően e módszer hanyatt fekve is alkalmazható.
-
ha a jég újból és újból beszakad, vágjunk magunknak utat a part felé, addig, míg ki nem jutunk a partra, vagy teherbíró jégfelülethez nem érünk;
a víz hőmérséklete a jégfelület alatt 0-4 C, vagyis már 20-30 másodperc után hidegsokk következhet be (vérkeringési zavarok, sőt a szívműködés leállása).
Mások bajba kerülése esetén a következő módon nyújthatunk segítséget
-
Ne egyenes tartásban, hanem hason csúszva közelítsük meg a jég közé került személyt (ellenkező esetben mi is veszélybe kerülhetünk, mert beszakadhat alattunk a jég).
-
Ne közelítsük meg egészen a jég beszakadásának helyét (a jég törékeny).
-
Az utolsó szakaszt hidaljuk át segédeszközökkel (hosszú ággal, bottal, kötéllel, nadrágszíjjal - esetleg többet összekötve - vagy ruhadarabokkal). Vigyázat: ne húzzuk ki a szerencsétlenül jártat a ruhája ujjánál fogva, mert a varrásoknál könnyen elszakadhat!
-
Ha több segítőtárs van a helyszínen alkossunk láncot, úgy, hogy mindenki hason fekve az előtte levő lábát fogja. Ezáltal az elöl levő személyt mentőakciója során a többiek hatékonyan támogatják.
-
Az odanyújtott segédeszközökkel húzzuk ki a szerencsétlenül jártat a jégre, majd a beszakadás helyétől a partra.
-
Ha a szerencsétlenül járt már a jég alá került, a mentési kísérletet már csak felkészült szakemberek tudják végrehajtani, így szükséges a tűzoltóság 105-ös vagy a 112-es segélyhívó számon történő mielőbbi értesítése.
